Ma kirobbant Kínával a kereskedelmi háború. Trump bevezetett 35 milliárd dollárnyi termékre vámot, cserébe Kína is megtette ugyanezt. Előtte voltak az acélvámok, utána padig ki tudja mik jönnek még. Ez pedig rosszul néz ki. Legalábbis az én elméletem alapján, miszerint a világháború elleni gyógyszer a világkereskedelem. Ha pedig valaki, például a világ legnagyobb gazdaságának narancsszínű ura ezt picsánrúgja, akkor az országokat, vagy szebben foglamazva a nemzeteket összekötő legfontosabb szál elpattan. 

Innen a többi lépés, amit szintén a narancsszínű nemzetiek szeretnek meglépni, sincs olyan nagyon messze. Elmondhatják, hogy létezik a mi és ők világ, és mi jobbak vagyunk, mint ők. A saját sajtó hírei is ezt erősítik, a kerítésen túl ellenségek vannak, akik ártanak nekünk, most kereskedelmileg, aztán idejönnek és elveszik a Dolgokat, aztán, ha már itt vannak, fel is robbantják azokat és megerőszakolják aranyhalainkat. Oda, a kerítésen túlra nem megyünk, és ako onnan jött, az gyanús. Talán nem is ember, hanem valami más, nálunk alacsonyabbrendű élőlény, nem csak félni, gyűlölni lehet, hanem elpusztítani is. 

Ezt az ideológiát már párszol láttuk lefolyni a történelem csatornáján, de hála a közoktatás hiányosságainak a világ 95%-ában még nem elégszer. Nagyon, de nagyon kevesen értik, miért gond, ha bezárkóznak a nemzetek és miért gond, ha gyanakszanak egymásra. Miért gond, ha azt mondja a hatalom, hogy a más biztosan gyanús és bajt okoz. Miért gond, ha nem utazunk távolabbra, mint a közeli nagyváros, ha nem beszélünk idegen nyelvet és csak egy forrásból tájékozódunk. És ezeket a bajokat mindig jön valaki aki kihasználja, mert hatalmat akar, pénzt, esetleg csak megmutatni az apjának, igenis ő is vinni tudja valamire.

Eddig a depis szakasz, és most egy gondolatkísérlet melynek mottója: a remény hal meg utoljára. Figyelem, összeesküvéselméletre érzékenyek kapcsoljanak el!

Szóval, itt ez a Trump karakter. Ez egy fasz, ne kerteljünk, ostoba, mint egy gomba kalapja és világlátása, mint a kád alján a csúszásgátlónak. De... Mi van, ha okkal van ott? És ez az ok az, hogy az usa tényleg felszívta magát a kínai ipari , katonai és polgári kémkedésen, a német autóimporton és ezer más szirszaron, de tárgyalással, vagyis szép szóval nem tudtak semmit elérni? Most odaengedték a gombokhoz ezt a figurát, négy évig borogasson asztalt, rúgjon fel szerződéseket, puhítsa az amerikai soft powert (pláne olyan helyszíneken, amelyek amúgy is forró krumplik voltak), szóljon be a NATO-szövetségeseknek, és majd négy év múlva, ha már mindenki fel van paprikázva rendesen, jön egy kompromisszumkész elnök, akivel újra lehet tárgyalni mindent. Aki jobb lesz, mint ami most van, és a kereskedelmen alapuló nyugis világrendért a partnerek többet engednek majd neki. 

Viszont lenne borús verzió is, kettő is kapásból. Az első, Occam szerint legvalószínűbb az lenne, hogy a jelen USA vezetés egyszerűen képtelen középtávra tervezni bármit is, és vagdalkoznak össze-vissza, Trump pedig nem tud akkora baromságot kitalálni, amit ne lehetne megcsinálni. Jó, mondjuk Venezuelát nem rohanták le, de ahogy olvasni, ennek nem volt sok híja. A második borús verzió szerint akik eddig a kereskedelmen gazdagodtak, most háborún akarnak, mert ott már nagyobb a haszon. Ezért addig pénzelték Trumpot, a pszichológiailag tökéletesen alkalmatlant, amíg bejutott a helyére, a káoszteremtés nappalijába.

Jobb napjaimon szeretek hinni az első verzióban, és ti?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.