Moziapokalipszis V. – Meteor
2011.04.25. 09:00
Hasonlóan az idegen invázióhoz, ennek esélyei is megjósolhatatlanok. Illetve annyi biztos, hogy egy napon el fogja trafálni szép bolygónkat valami, de hogy mikor, hogyan és mekkora, ezek mind-mind kérdések. És egyikre sem mindegy a válasz.
Apró pici égitestek mindennap belépnek a légkörbe, és vagy elégnek, vagy apró darabjaik a földre zuhannak, eszerint beszélünk meteorokról illetve meteoritokról. Amennyiben egy jóval nagyobb darab érkezne, akkor sem teljesen mindegy, hogyan csapódik be: az irányszöge és a sebessége is fontos a mérete mellett. További fontos szempont az érkezési terület.
Méret szempontjából elmondhatjuk, minél nagyobb, a totális és pillanatok alatt bekövetkező pusztulás annál biztosabb. Megfelelő méret felett egyszerűen szétrobbantja a bolygót, és már nem érjük meg a légkör eltűnését. Ha ennél kisebb a becsapódás energiája, okozhat szökőárt, földrengéseket, és mivel alaposan megmozgatná a kőzetlemezeket, biztosan aktiválna jónéhány vulkán is. A szökőárak elpusztítanák a part menti városokat, és nem csak a becsapódás közelében, hanem igen távoli pontokon is, a felcsapódó és vulkánok által kilövellt hamu pedig, elsötétítve a légkört, akár évekre is leállíthatja a növények fotoszintetizáló képességét. Márpedig, ha nincs növény, akkor nincs semmi, amit enni lehetne.
Még kisebb energia esetén is lehet számolni a fentebb leírt nukleáris tél effektussal, de egyre kisebb területen, és egyre rövidebb ideig. Ez egy másik forgatókönyvet vetne viszont fel, a humanitárius katasztrófát. Hova tegyük és hogyan tartjuk el a közvetlen túlélőket? De a túlélők is helyet követelnek a nap alatt, így pedig nincs más hátra, mint ismét csak a háború, amit éhezők vívnak egymás ellen, kegyetlenül.
Ezek a becsapódási szcenáriók, de mi van, ha elhalad mellettünk? Ismét méret és sebesség szerint lehet boncolni a kérdést, a kissebbeket a csillagászok mellett a vallási fanatikusok veszik észre és hitük szerint reagálnak rá. A nagyobbak már komoly gondokat okozhatnak a műholdak közt, távközlési, pozicionálási és megyfigyelési rendszerekben okozva károkat. Ez még ugyan nem a világ vége, de igen komoly fennakadásokat okozhat, gondoljunk csak a GPS esetleges hetekig tartó kiesésére, és mindenre, ami ezen rendszer alapján tájékozódik, mint például az óceáni teherszállítók.
És itt is van az igazán nagy baj, a hatalmas meteor, a kisbolygó méretű. Ez egyrészt kimozdíthatja a Földet a pályájáról, márpedig ez a pálya igen pontosan ki van találva, hogy se a Napba ne zuhanjon a planétánk, se a Mars felé ne csatangoljon el. Mindkét eset végzetes az elővilágra nézve, és még csak háború sem kell hozzá, csak egy kis idő.
A mellettünk elhaladó kisbolygó másik lehetséges hatása a Föld mágneses tengelyének elforgatása. A mágneses mező, amit a föld belsejében forgó fémek gerjesztenek, véd meg minket a Nap pusztításától, és ha ez a mező jelentősen meggyengül, pillanatok alatt irt ki mindent a sugárzás. De nem kell meggyengülnie, elég, ha csak elkezdődik a sokak által várt pólusváltás. Csak szólok, arra, hogy maga a pólusváltás legyen a világvége, nincs sok esély, mert átlagosan 7000 évig tart. Mindenesetre elég sokminden támaszkodik erre a mezőre, hogy nekünk, emberknek különösen fájjon a változása.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Asidotus 2011.05.01. 18:27:49
A pólusváltás lenne kb. az a történet, amiről ez a blog szól.
Amikor szétesik a civilizáció, ellátási, iránytási gondok lépnek föl, éhínség, káosz, az ezt követő járványok törnek ki. A társadalmi elégedetlenség zavargásokba, háborúkba torkollhat.
Más jellegű apokalipszisek teljesen más jellegű válaszokat követelnének meg. Egy járvány miatt drasztikusan átalakulnának a társadalmi érintekzések szokásai, az idegent először lelőnénk, és esetleg a legnagyobb nélkülözés közepette talán megpróbálnánk kifosztani a hulláját. De ami biztos, élve nem állnánk vele szóba.