Nagyon provokatív részhez érkeztem, de nem tudom nem leírni, amit ezzel kapcsolatban gondolok. A világ mostani berendezkedése igencsak visszás, és akkor még finoman fogalmaztam: demokráciák, ahol láthatatlan érdekcsoportok irányítanak, és jobb-rosszabb diktatúrák, a sor legvégén pedig irányítatlan országok, ahol mindent meg lehet tenni, és meg is teszik.

Tudom, sokak szemében a kifejezés, új világrend, rengeteg negatívumot hordoz, de hogy őszinte legyek, ez a mostani rend rengeteg sebből vérzik. Először is, teljesen elfogadott lett primitívnek lenni, fellehet vágni arra, hogy valaki nemolvasott életében egy könyvet sem. Teljesen normális, ha valaki nem tud pontosan értelmezni egy elé lerakott szöveget, vagy nem tud egy rendes mondatot összerakni. Ami még megdöbbentőbb számomra, hogy emberek nem tudnak rendesen számolni, nem értik még a newtoni összefüggéseket sem, és a tudomány legnagyobb része ugyanolyan nekik, mint a mágia. De rendben, elfogadom, kellenek a kifejezetten ostobák: csak ne ők lennének az etalon. Ha nem hozzájuk igazodna minden szolgáltatás, ismeretterjesztés vagy szórakoztatás, ne az lenne a cél, hogy mindenki kevesebbet gondolkozzon. És a legrosszabb az egészben, ezeknek az embereknek a szava ugyanannyira döntő, mint egy tudósé, egy diplomatáé vagy egy mérnöké, orvosé. Az én új világrendem első köve az általános választójog eltörlése, és a középosztály, az igazi polgári réteg megerősítése. És nem, nem arra a polgár-kifejezésre gondolok, amit a politika mostanában elhasznált.

Nem értek egyet az analfabétizmus elleni harccal sem. Szerintem igenis vannak emberek, nem is kevesen, akiknek a világon semmi keresnivalójuk az írott szó birodalmában. Bár legyünk őszinték, ezen emberek nagy része már így is kívül van ezen a birodalmon. De akkor minek ennyi pénzt ölni beléjük? Kitanulhatnának valami egyszerű szakmát, és leélhetnének egy boldog életet vele, nem zavarná őket senki felesleges tudással.

Ha rajtam múlna, a mostani részvénytársasági rendszert gyökerestül irtanám ki. Nem lennének multicégek, ahol a tulaj kiadja a profitcélt, és nem érdekli, mit kell érte tenni, az igazgatók pedig követik a parancsot, és lelkifurdalás nélkül engedelmeskednek. Az én új világrendemben egy cégnek egy célja lenne, és nem birtokolhatna más cégeket. A bankok pedig csak annyi pénzzel gazdálkodhatnának, amennyijük tényleg van: visszaállítanám az aranyfedezetet a készpénz mögé. Így ki lehetne húzni a profithajhászás méregfogát is, mert egyszerűen nem állna rendelkezésre mindig több és több virtuális pénz, amit meg lehet szerezni.

A végére hagytam, ami szerintem a legnagyobbat szól: világállam és egy közös nyelv. A  világállam szerintem a legkorszerűbb államforma: az emberek, a tudás és a javak szabad vándorlása. Világszinten meghozott döntések, amik többé nem egy régió vagy úgynevezett nép érdekeit nézik a másik kárára, hanem egy egyensúlyt fenntartva igyekeznek mindenki boldogulásáról gondoskodni. A közös nyelvet talán nem is kellene ecsetelnem, miért lenne jó: az emberiséget úgy lehet legyőzni, ha nem értik egymást, lásd Bábel tornyának a tanulságát akár. De gondoljunk csak bele, bárhova megyünk a Földön, mindenki véleményét és gondolatait meg tudjuk ismerni, mindenki át tudja adni a tudását a másiknak.

Tudom, idealista és naív vagyok, de pont ezért került ez a leírás a remény cím alá. Nem hiszem, hogy a fentiek közül bármelyik is megvalósulhatna, de én reménykedem benne. A világ meg fog változni, akár így, akár úgy.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.