Végére értem a témáknak, amiket le akartam írni. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, hogy meghallgatta a gondolataimat, külön köszönöm a hozzászólóknak a véleményüket és ötleteiket. Remélem, sikerült egy áttekintést adnom arról, ami szerintem előttünk áll, és hogyan tudunk rá a legjobban felkészülni. 

Pár gondolatom maradt még, igazából egyszerű tanácsok. Leghamarabb fejben kezdjünk el felkészülni, legyünk makacsak, körültekintőek és nyugodtak. Ha tudjuk, hogy túléljük, a nehézségek legnagyobb része leküzdhető.

Lassan kezdjünk el felhalmozni, és ezzel párhuzamosan tanulni a korábban felsorolt témákat. Nagyapám mondta mindig, és ebben a helyzetben fokozottan igaz: tudás embernek kárára még nem vált.

Viszont ne betegedjünk bele a tudatba, ami ránk vár. Éljünk addig is teljes életet, ameddig a háború el nem kezdődik. Ne vessünk el és ne tagadjunk meg semmit magunktól, mert talán soha nem lesz alkalmunk rá többet. És ne tagadjuk meg senkitől a szeretetünket.

Kívánok tehát mindenkinek minden jót, és találkozunk utána, mikor újrakezdjük a kereskedelmet!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.