Az energia fogy. Egyszerű alaptétel, sokan talán tudják, de kevesen érzik. Nő a benzinár, ami kényelmetlen, nő a gázár, ami gond, de még láthatatlan, mi a probléma. A probléma a nem megújuló energiaforrások fogyása.

Most elegánsan átugranám azt a részt, mikor érvelek amellett, hogy de, igenis el fog fogyni, mert azt hiszem ez egy elsős matekvizsgán is túl egyszerű lenne: valamiből van x darab, naponta elfogy belőle 1 egység, akkor lehet az x egycsillió is, el fog fogyni. Hiába van az embernek egy hűtőládányi túrója, ha mindennapmegeszik belőle egy bögrényit, el fog fogyni. Szóval tessék elhinni, vagyis nem hinni, hanem tudni, ami el tud fogyni, az el is fog.

Ha ülünk, dőljünk hátra, nyugodjunk meg, engedjük szabadjára a fantáziánkat. Most pedig képzeljünk el egy világot, ahol nincs áram. Nem, tényleg nincs, nem állítja ugyanis elő senki, és kimerültek a bespájzolt elemek is. Kezdjük enyhe dolgokal: nincs tévé.  No, anélkül még lehet élni, mondhatnánk. Nincs internet, na, talán ez már fájt. Nincs rádió. Akinek villanytűzhelye van: nincs főzés. Villanyfűtés: nincs. Világítás, telefon sincs. Ezeket tudjuk felsorolni, ha körülnézünk a szobában.

Eddig milyen? Még bele sem melegedtem. Vajon hány olyan rendszer lehet a világban, különösen a fejlett részén, amit nem számítógéprendszerek üzemeltetnek? Megmondom: nulla. Gyakorlatilag a temetőőrön kívül mindent a számítógépek vezérelnek, a vizet is a háztartásokban, az áru- és személyforgalmat, a pénzforgalmat, mindent, mindent, mindent.

Ha eddig olvastunk, most becsukhatjuk a szemünket. Lássunk meg egy világot a közeljövőben, ahol felkelünk, ha a nap is fenn van, mert mindent el kell végeznünk azokban az órákban. A napi feladat: élelmet szerezni, éghető anyagot keresni a főzéshez és esetleg a hideg ellen, plusz megvédeni ami értékes számunkra. Ha valaki távolabbival csak egy szót kell váltani, akkor lehet gyalogolni, biciklizni és lovagolni, más nincs. A középső is csak addig, ameddig elviselhető állapotú utak léteznek. És persze egész nap figyelni az eget, hátha már indulni kell hazafelé, mert este már igenis veszélyes. Nem kell nagy dolgokra gondolni, csak mondjuk pár kóbor kutyára, akik nem ettek egy hete, végre találnak egy magányos prédát, és ugye nekik nincs gondjuk a látással éjszaka...

A végre még egy kérdésem maradt: hallott már mindenki a napfolttevékenység maximumáról? Ha nem, akkor házi feladat ennek utánanézni, ha igen, akkor jó, ha tudjuk, hogy a jelen, informatikára kihegyezett civilizációnk egy maximum után kezdődött, és egy-két éven belül jön a következő ilyen csúcs. Még ne nyissuk ki a szemünket, éljük bele még magunkat jobban, és szokjuk kicsit a sötétet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.