Klasszul alakulnak a dolgok a maja naptár hívei számára a Közel-Keleten. Kezdődött az egész az úgynevezett arab tavasszal, ami persze válasz volt hosszú évek puha vagy kemény diktatúrájára, legalábbis politikailag. Amiért az istenadta nép ott igazából bepöccent, arról kevesebbet lehetett olvasni: két év alatt átlagosan bő 50%-kal mentek feljebb az élelmiszerárak, és ez, érthetően, sokaknak nem tetszett. Kitörtek a forradalmak, több-kevesebb sikerrel le is zajlottak, és amiért igazából ez a bejegyzés megszületett, az egy ország, ami jelenleg a kevesebb sikerrel kategóriába esik.

Szíriában elég nagy a baj, azt gondolom, ennyit nyugodtan kijelenthetünk. Egyrészt az uralkodó rezsim úgy véli, a lázadók rákos sejtek és nincs olyan drasztikus műtét, amit ne lehetne vállalni a betegségtől való megszabadulásért, úgyhogy gondolkodás nélkül irtják ki a szíreket, felnőtteket, gyerekeket, férfiakat, nőket, és kínozzák őket, a jeletnések szerint tízezerszám. Ez még, bármennyire is sajnálatos kijelenteni, belügy, és ahogy Orbán Viktor is szokta mondani, senkinek semmi köze hozzá. Amiért viszont lehet izgulni, az az úgynevezett nagyok beszállása a játékba. Egyik oldalon a saját magát világ rendőrének kikiáltott USA és tágabb hazánk, az EU, vagyis jelen esetben a NATO áll és követeli a polgárháború leállítását (mielőtt valaki zsidózni kezdene, az Arab Liga is ezt szeretné), a másik oldalon viszont ott áll Oroszország és Kína, akik szerint nincs itt semmi látnivaló, az ENSZ és a NATO pedig oszoljon. Megjegyzem, azért, mert az utolsó oroszbarát rezsim van Szíriában, és elég jól fogynak a az orosz és kínai fegyverek is.

Ez eddig még csak acsarkodás, de még két dologról érdemes tudni. Szíriában lassan megkezdődik egy hadgyakorlat, méghozzá a legnagyobb, ami volt eddig a térségben: közös szír, iráni, orosz és kínai, 90.000 katonával, 400 repülővel és 900 tankkal. Mindeközben a szír légvédelem lelőtt egy török gépet, amiről nemzetközileg úgy vélik, a szír ellenállásnak kémkedett, a törökök szerint csak eltévedt, és már elhagyta az idegen légteret, mikor leszedték, a szír vezetés pedig nem győz sajnálkozni, és sűrűn emlegeti, hogy nem készülnek semmire, de a törökök már csapatokat vonnak össze és mintha készülődnének. Törökoszág pedig a szövetségese a... na ugye.

Ha mindez nem lenne elég, Irán is egyre hevesebben rázza a pofonfát: minap fejeződött be egy háromnapos hadgyakorlat, aminek keretében rakétákat teszteltek, 300km hatótávval. Az amerikai tengeri hadigépezet egy szexis darabja a határoktól 200km-re várja, mikor akarja Irán lezárni a Hormuzi-szorost válaszul az olajembargóra. A hivatalos kommunikáció szerint az iráni sereg felsorakozott válaszolni az ellenséges agresszióra.

Ha egy önellátó Marskolónián lennék, azt mondanám, izgalmas. Így inkább csak aggasztó...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.