Ennek a napnak az eredete homályba vész, de az biztos, hogy a középkor vége felé az emberek már elkezdték egymást megtréfálni. Ugratták egymást, kedves és kicsit gonosz tréfákat sütöttek el egymás rovására, és ugyan biztosan voltak ezek közt vaskosabbak, ez a nap kellemes bolondozásként maradt meg a köztudatban. Nem is tudom, miért nem lett szabadnap belőle.

Jegyezzük meg ezt a napot. Írjuk fel magunknak, ne felejtsük el. Akármennyire is nehéz, akárhogy is kell küzdeni, ezen a napon próbáljunk meg egy kicsit szórakozni, és biztassunk erre minél nagyobb tömeget. Talán egy napra megbékélhetnek még a legvadabbak is.

Megjegyzem, bolondnak lenni sokszor csak közmegegyezés kérdése. Valahol mélyen remélem, én vagyok a bolond, amiért biztosan látom, ami ránk vár, és a többi embernek van igaza, akik szerint minden megy tovább úgy, ahogy eddig. Örökkön örökké.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.