Moziapokalipszis II - Pándémia
2011.03.12. 09:00
Ez a szcenárió mintha nem lett volna annyiszor megénekelve, mint a zombik, talán nem elég látványos téma, vagy csak túl félelmetes. Mindenesetre érdemes elgondolkodni rajta.
Az, hogy vannak durva vírusok és bacillusok, senkinek nem lehet új. Hogy a mi éghajlatunkon találhatókra az orvostudomány ezekre alapvetően felkészült, ez örömteli. Ámde... Két faktor van, amire felhívnám a figyelmet az előző mondatban. Egyik, az éghajlat, aminek változása ellen már ne tegyünk komoly téteket, a másik a felkészültség. Ezt átfogalmaznám erre: kezelhető méretű és alacsony eszkalációjú járványra felkészült.
Kicsit részletesebben az éghajlat problémájáról. Jelenleg, így a nyugis időszak vége felé az igazán rút fertőzések Afrikában és Ázsiában vannak, de ha elkezd melegedni errefelé és átmocsarasodik a vidék, akkor a kórokozók igen gyorsan megtelepszenek nálunk is, ebben nagy segítségükre lesz a globális közlekedés. Ha egyszer megtelepedtek, örömmel fogják kihasználni a mi másféle támadásokhoz szokott szervezetünket, és ugyanazt teszik a testünkkel, amit mi a Földdel: feléljük, amit csak lehet, aztán ki tudja, annyira előre nem gondolkodunk. De maradva a szervezet ellenállóképességénél, jelenleg egyik legkomolyabb fegyverünk az antibiotikum. Annyira klassz, hogy gyakorlatilag minden szarra beszedjük, orrfolyástól harántsüllyedésig, kicsit csócsálunk belőle, elmúlik, juppi. Na, itt van a dolog elbaszva, ugyanis a baktériumok célja a szaporodás, és ha ez nem megy egy ellenanyag miatt, akkor mutálódnak és megoldják máshogy. És sajnos a pálya nekik kedvez, mert egy mutáció után a gyógyszerészek bizony sokáig vakarják a fejüket, hogy mi a jó francot fognak ezzel csinálni. Azt már meg sem említem, hányan nem tartják be az antibiotikumok szedésének alapszabályát, jelesül, hogy ez egy kúra, meghatározott mennyiséggel. Ők is az ellenséggel cimborálnak, mert nem pusztítják el a támadókat, csak legyengítik, azaz megkönnyítik az adaptálódást.
Tényleg csak zárójelben jegyzem meg a legutóbbi, szerintem beláthatatlanul nagy hibát a témában, a WHO sertésinfluenzával kapcsolatos pánikkeltését. Amennyire el lehetett baszni, kábé sikerült, hatásában és lefolyásában én Csernobil mellé tenném a dolgot. A legnagyobb gond, hogy eljátszották a szavahihetőségüket aprópénzért, és ha legközelebb valaki megint farkast kiált, a népesség nagy része teljes joggal fogja kiröhögni őket, akár igazuk van, akár nincs. Mellékszál vége.
A másik, amit kiemeltem, a lefolyás. Ha most hirtelen előállna egy influenzához hasonló, annak átadási rátájával bíró betegség, ami mondjuk két hét alatt 40%-os halandósággal jár, akkor mire elkészül ellene a vakcina (optimális forgatókönyv), a járványügyisek öröklik a Földet.
Ja, még az esélyek: a kutatók szerint bármikor kitörhet egy járvány. Túlélési esély első fokon, mint a betegség mortalitása, másodfokon, hát, ahogy a civilizáció újjáépítése halad. Már, ha elkezdődik egyáltalán, mert ahoz bizony legalább két ember kell, akik együtt dolgoznak és cipelik a köveket hozzá.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Asidotus 2011.05.01. 19:10:32
Ilyenkor ugyanis az idegenekre először lövünk. Aztán, a legnagyobb nélkülözések esetén (és csak akkor) megpróbáljuk kifosztani a hulláját.
A társadalmi érintkezések a minimumra esnek vissza.
Volt a Discovery valamelyiken egy sorozat, az Éljük Túl a Katasztrófát Cade Courtley-vel. Abban volt egy rész, ami a járvánnyal foglalkozott, és abban durván karanténban éltek a túlélők.
(Amúgy Cade Courtley sorozata, angolul a Surviving Disasters, magyarul az Éljük Túl a KAtasztrófát! a legjobb volt a maga műfajában. Egy-egy epizódban eljátszották, hogyan kell túlélni egy atomkatasztrófától kezdve egy otthonunkba betörésig bármit. A színészek eljátszották a katasztrófát, Courtley meg ment velük, és közben magyarázta nekik és a nézőknek, hogy mit kell csinálni, és mit nem szabad. Bear Gryills-szel ellentétben, egészen értelmes, hétköznapi (de nem gyenge, beteg, stb.)emberek számára is kivitelezhető ötleteket csináltak.