A háborúban csakúgy, mint általában, igen fontos magunk, szeretteink és javaink megvédése. Háborús helyzetben ez sokkal bonyolultabb, több szempontból is. Először is, itt nem fogunk segítséget kapni senkitől, akinek nem ugyanaz az érdeke, mint nekünk, másrészt a támadó oldal is sokkal kegyetlenebb lesz, mert se félni- se vesztenivalója nincs már.

Védekezni lehet pusztakézzel és fegyverrel is, mindkettőre más szabályok vonatkoznak és más alkalmakkor van rájuk szükség. Most a pusztakezes megoldásokkal foglalkozom.

A világban a hetvenes évek óta, mióta elterjedtek a keleti harcművészeteket megmutató filmek, elterjedt az a tévhit, hogy vagonszám lehet irtani velük az ellenfeleket, akik akár egyszerre is támadhatnak. Sajnos a helyzet nem ilyen jó, ezen harcművészetek leginkább szabályozott, szemtől-szemben végrehajtott küzdelmekre jók. Amiket pedig a filmekben látunk, az természetesen a végletekig koreografált és begyakorlott csata, mondjuk ez nyilvánvaló, csak szólok.

Tehát a harcművészeteket általában nem ajánlom, mert nem használhatóak, de vannak kivételek, amiket igenis lehet jól kamatoztatni, ilyen például a box, kick-box, a taekwon-do, krav maga és még lehetne sorolni, a lényeg, hogy nem szép és széles mozdulatokkal operálnak, hanem gyors, erős és hatékony mozdulatok jellemzik. De... és ez egy nagy de: egy harcművészetet felfejleszteni arra a szintre, ahol a begyakorolt mozdulatok stresszhelyzetben is előhívhatóak, hosszú évekbe telik. Erre jó eséllyel nem lesz már idő.

De akkor mi a megoldás? A kocsmai verekedés. Ott nincs kecmec, nincs előtte moralizálás, csak odamegy valaki a másikhoz és lenyom egy rútat. Aljas rúgások, sunyi ütések, parasztlengők és hátulról kapott maflások, plusz minden, ami a kezünk ügyébe kerülhet: pontosan ez az, amire szükségünk lesz. Nem mondom, hogy menjünk le egy talponállóba vagy egy bárba és provokáljunk, de ha pár havert össze tudunk szedni, és minden, ami belefér alapon szabályok nélkül kicsit összerugdossuk egymást, sokat lendíthetünk a felkészültségünkön.

Nem is beszélve arról, hogy jó, ha elkezdjük megszokni a fizikai fájdalmat. Sok kamasz nem hiszi, de nem kellemesebb a lelkieknél.

Fontos még tisztában lenni a pusztakezes harc hatósugarával, ami természetesen nem túl nagy, gyakorlatilag amennyire elér kezünk-lábunk, esetleg a kezünkben tartott székláb. Ebből kifolyólag általában zárt terekben lehet hatékonyan használni, de ott is csak olyan ellenfél ellen, aki nincs jobban felfegyverezve, mint mi. Ne feledjük az alapszabályt, a legnagyobb közelharci mesterek sem tudnak mit tenni egy 3-5 méterre levő, rájuk szegezett lőfegyverrel szemben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.