Az ember rengeteg mindenre emlékszik. Mi történt velünk gyerekkorunkban, milyen vicceket hallottunk, merre jártunk, kivel barátkoztunk, kellemes és kellemetlen emlékek egyaránt. Viszont rengeteg mindent el is felejtünk, ez talán jó, talán nem, de kihullik, ez tény.

Itt most nem csak a mi emlékeinkről lesz szó, de elkezdem ezzel. Magunkat nem csak a jelen pillanattal írhatjuk le, amik most vagyunk, hanem például a családunkkal, generációk csodálatos sokaságával, akik szintén, mint mi, éltek, alkottak és meghaltak. De mire emlékszünk belőlük? Nagyszülőkre, szerencsés esetben dédszülőkre, de az ő szüleikre már nem, csak tudunk róla, léteztek. Hogy mi az ő történetük, arról pedig már tényleg semmit nem tudunk.

Ezen a példán keresztül érdemes elgondolkodni, mit is akarunk magunkkal vinni az emlékeinkben és hogyan. Fényképek, történetek, esetleg a fenti példát folytatva rajzolhatunk egy családfát és azt adhatjuk tovább. Ha van gyerekünk, akkor neki az érdekességeken túl is mondhat valamit, honnan jött, merre lehetnek rokonai, mi a genetikai, illetve társadalmi batyuja.

Ám ez csak egy ember. Ennél sokkal fontosabb sajnos az emberiség kollektív tudásának és tapasztalatának megőrzése, ami rendkívüli feladat lesz. Bradbury 451 Fahrenheit című könyvében emberek egy csoportja megtanult könyveket, hogy megmentse ami bennük van, ám abban a világban a könyvek elpusztítandó dolgok voltak. Egy háborúban, amit nem ideológiák mentén vívnak, a könyvek és az általuk közvetített tudás elpusztulása járulékos veszteség lesz, viszont mi is hozzá fogjuk tenni a magunk részét, mert lássuk be, ha a fagyhalál és a tudás megmentése közül kell választani, akkor mindenki az előbbire fog voksolni.

De visszatérve az emlékezéshez, a kollektív tudáshoz. Rengeteg mindenre rájöttünk, mire eljutottunk az utolsó háborúig, és ebből nagyon sok mindent érdemes átörökíteni az újrakezdéshez. Nem csak a tárgyi tudásra gondolok, hanem arra a tapasztalatra, ami esetleg legközelebb sikerülhet elkerülni a véget. Talán sikerül továbbadni egy használati utasítást az bolygóhoz és az emberiséghez, amit a következő civilizáció sikerrel felhasználhat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.