Ha nem akarunk, vagy nem tudunk állandó otthont kialakítani, meg kell barátkozni a vándorlással. Ez elsőre ijesztő lehet, sőt félelmetes, de megvannak a maga előnyei és persze hátrányai is.

Legnagyobb hátrány, hogy mindent cipelnünk kell. Ez egész addig nem kifejezetten gond, ameddig egy nagyobb hátizsákban elférnek a holmijaink, és gyalogolunk, de ha az utitársaink korlátozottan cselekvőképesek (kisgyerekek, idősek vagy sérültek), akkor ez a megoldás kiesik, és csoportos szállítást kell szerveznünk.

Ehez mindenképpen kell egy nagyobb kapacitású szállítóeszköz, amit valami mozgat. Az eszköz lehet gépi vagy izomerővel hajtott, mint az autó vagy a lovaskocsi, elsőbe ha találunk üzemanyagot, kiválóan szolgálhat, másodikhoz vagy igavonó kell, vagy húzzák a csoport tagjai. Ha igavonónk van, azt is jó erőben kell tartani, ami előlunk veheti el az élelmet és innivalót, viszont kritikus helyzetben meg is lehet enni. Amennyiben emberek húzzák, őket kell jó erőben tartani, bár itt már a lelkierő is sokat nyomhat a latban (ember éhesen is megtesz dolgokat, mert tudja a nagyobb jót szem előtt tartani).

Előnye a vándorlásnak, hogy nem éljük fel egy terület erőforrásait, ezáltal nem kell gazdálkodással pótolni, ha újra enni akarunk. További előny, hogy a vándorlás alatt kapunk egy képet a világról, ami segíthet a későbbi esetleges letelepedésnél, illetve ezen út alatt kereskedhetünk magunk is, híreket közvetíthetünk, aminek nyilvánvaló előnyei vannak nem csak számunkra, de a távolabbi közösségek számára is.

Ha vándorlás mellett döntünk, lehet célunk vele, vagy mehetünk a vakvilágba is. Ha célunk van, tudnunk kell, mennyi időnk van azt elérni, és az utazás időtartamát a leglassabb csoporttaghoz igazítani. Ha csak megyünk cél nélkül, ez akkor is igaz, ne hajszoljunk senkit, mert csak kimerül, éhesebb lesz és rossz lesz a hangulat, ami amúgy is adott.

Minden utazó esetében a védelem kiemelten fontos. Ha elindulunk, minden új állomáson el kell rejtőzni, fel kell állítani a védelmi rendszereket, az őrséget meg kell szervezni és nagyon remélni, hogy vetnek szemet értékeinkre vagy szeretteinkre nálunk erősebbek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.