Szakma

2011.02.22. 09:00

Kik kikapcsolódásként a következő fejtegeté előtt gyakorlati tanács jön. Mihez értesz? Úgy értem, mit tudsz a két kezeddel megcsinálni? Mert nagyon szép szakma a klasszika-filológia, az olajmérnök és az informatikai projektmanager is, de egyik sem segít egy fikarcnyit sem a túlélésben. Persze a kétkezi munkások közül sincs mindenki jó helyzetben, de ez most mellékes. 

A lényeg: tanuljunk új szakmát. Készülhetünk arra, hogy mindenből hiány lesz, az alapanyagoktól a késztermékekig, és természetesen a szolgáltatásokból, ezek pótlására bármit érdemes tanulni. Azaz állattartás, növénytermesztés, mint alapanyagforrás, ezekre alapulva húsfeldolgozás, bőrcserzés, kenyérkészítés, borkészítés, továbbá érdemes elgondolkodni a varráson, famegmunkáláson, kőfaragáson, vályogvetésen, és biztosan tele vagytok további ötletekkel is, hadd ne soroljam fel a szép és kifejező nevű teáor idevágó passzusait.

És van egy csavar a történetben, miért ne lenne: egy szakma nem csak arra jó, hogy az ember magát és szűk családját boldoggá tegye. Egyrészt az az ember nem lesz függő ezeken a területeken másoktól, ami véleményem szerint kritikus fontosságú, másrészt amennyiben szükség mutatkozik a javak kicserélésére (és hogy a vérbe ne mutatkozna, hiszen nem áll minden alapanyag és szolgáltatás mindenkinek mindenhol rendelkezésére), akkor le lehet tenni egy egészséges kereskedelmi rendszer alapjait. Ha nem telik el sok idő a mostani világunk és az újraindított közt, akkor talán az a tudás sem fog elveszni, amit eddig felgyűjtöttünk, és talán, talán lesz annyi eszünk, hogy aki extraprofitot akar, annak letörjük a derekát.

Biztosan vannak, akik arra számítanak, hogy nekik nem kell semmi a túléléshez, csak egy AK-47 megfelelő mennyiségű lőszerrel és hasonló gondolkodású barátokkal. Nos, nem, nem lesz elég. Két oka van ennek: az egyik, hogy senki sem halhatatlan, és a legdémonibb faszharcost is agyon lehet verni egy karóval álmában, hasonló gondolkodású barátaival együtt, ahogy ezt a vadnyugaton az emberek meg is tették, ha kellett. Tényleg így volt: ha valaki vagy valakik nagyon elvadultak, békés szántó-vető-nevettető polgárok összeálltak mondjuk százan vagy többen és megölték az elvadultat és barátait. A másik, hogy ezzel a hozzáállással maximum útonállni lehet, szervezett közösségeket lerabolni nem. És rendes mennyiségű ennivaló csak ez utóbbiakban lesz.

A bejegyzés trackback címe:

https://igykeszulj.blog.hu/api/trackback/id/tr682676227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása