Bár amiket eddig írtam, erről egyáltalán nem szóltak, de van remény. Illetve kicsit átfogalmaznám: létezhet remény, mindazt elkerülni, ami ma számomra teljes bizonyossággal be fog következni. Az elkerüléshez azonban komoly és gyökeres változások kellenének, leginkább a mi hozzáállásunkban.

Első helyre tenném az energiaigények csökkentését. Sajnos a képlet jóval bonyolultabb, mint a "kapcsold le a villanyt, ha kimész a szobából"-elv, de kicsi kezdetnek megteszi. Sokkal nagyobb gond például az áruházak megvilágítása, én például képtelen vagyok megérteni, miért kell kívülről lefalazni mindegyiket és utána bent neonokat égetni orrvérzésig a természetes fény helyett. Ugyanilyen ellensége vagyok a légkondinak is, amikor szellőztetés helyett használják, vagy a kinti 19 fokból csinálnak 20-at. És ez csak két kiragadott példa volt.

Mondhatnám a csomagolástechnikát is, ahol komoly alapanyagmennyiséget lehetne visszafogni. Nem mondom, hogy mindent használt újságpapírba kellene csomagolni, de amikor egy 100 grammos játék 100 gramm papírba és 100 gramm műanyagba van csomagolva, ragsztva és festve, akkor azért elgondolkodom. És a csomagolás pont az, ami megy a szemétbe, ami a legjobb újrafelhasználást figyelembevéve is komoly teher a környezeten.

Szintén rendkívül súlyosnak tartom az egyre rövidebb termékciklusokt. Autóipar, informatika, de akár bútorgyártás, játékipar, bármit lehetne mondani: a minél nagyobb és minél gyorsabb profit érdekében egyre hamarabb "kell" lecserélni a termékeiket. Ha a marketingnek valaki ellent tud állni, akkor kitalálnak valamit a tönkremenetel érdekében (és ez nem összeesküvés-elmélet, mondhatnám példának a nylonharisnyát, vagy az Apple termékeit).

De talán a legnagyobb gond az élelmiszermennyiségeké. Leginkább az Egyesült Államokban látható, hogy hatalmas adagokat adnak mindenből, ami pedig nem fogy el, az megy a kukába. Márpedig nagyon sok nem fogy el. Feleslegesen megtermelt mennyiség, a termelésre felhasznált felesleges energia és alapanyagok, és ezekből fakadóan elképesztő mennyiségű felesleges szemét. Tehát a remény első feltétele a pazarlás megszüntetése lenne. Álom. Én viszont szeretek álmodni, ezért kézmosásnál szappanozás alatt elzárom a csapot, és lekapcsolom a villanyt és a tévét, ha nincs rájuk szükség, és a többi. Nem vagyok környezetvédő, csak mégis jobb lenne elkerülni azt a háborút, megteszem, ami tőlem telik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.