Fejben kicsit szétestünk

2011.04.21. 09:00

Közhely: a túlélés fejben dől el. Tényleg közhely, de mint a közhelyek majdnem mindegyike, igaz: a legjobb felszerelés, a legjobb hely és legjobb lehetőségek sem érnek hajítófát sem, ha fejben feladjuk.

Lesz okunk bőven feladni. Biztosan el fogjuk veszteni a kényelmünket, és sokunknak már ez is elég lesz: nincs meg a munkahely, a kocsi, az internet, a tévé, és általában a mindennapok egyszerű biztonsága. Nem lesz többet a mindennapi étel és ital a megszokott helyén, talán csak vándorolni kell érte és keresni, de talán harcolni, ártani másoknak, miközben ők is ártani akarnak nekünk, és bizony valószínüleg sokszor borul ránk éhesen az éjszaka. El fogjuk veszíteni a biztonságunkat, minden egyes nap valamiért vagy valamivel meg kell küzdenünk, az időjárással, kártevőkkel, betegségekkel.

És ezek még a könnyebb dolgok, de vajon ki elég erős valaminek az elvesztéséhez, amit igazán szeret? Már egy háziállat halála is komoly lelki gyötrelmet okoz, egy barát vagy barátnő halála még rosszabb, egy szülő vagy testvér elvesztése iszonyú, egy gyerek elvesztése után a szülő teljesen kiég. Márpedig ez nem egyszer fog megtörténni, akár a mindennapok része is lehet. A halál lesz a legközelebbi rokonunk.

A fentiek egyenként is nehezen legyőzhetőek, együtt pedig, ahogy ránk fognak szakadni, kibírhatatlanok lesznek. De a témánk nem a csüggedés és öngyilkosság, hanem a felkészülés és túlélés. Tehát hogyan álljunk át fejben?

Először is, ez a legkönnyebb, tanuljunk meg lemondani tárgyakról. Nem kell asztal, szék, ágy vagy laptop, ezekre soha nem volt igazi szüksége az embernek nemcsak a túléléshez, de a boldogsághoz sem. Tanuljunk meg egyszerűbben élni, egyre kevesebb erőforrást felhasználva: kevesebb áram, kevesebb fűtés, hidegebb víz. Vizsgáljuk meg, milyen ételekről vagy italokról tudunk könnyen és melyekről nehezebben lemondani, és ha lehet, tegyük is meg.

Másodszor, és ez az igazán nehéz, fogadjuk el az elmúlást. Nem a boldogság útja, de képzeljük el, milyen, ha valaki, aki fontos volt nekünk, nincs többé, és soha nem is lesz. Ha megtehetjük, ne ragaszkodjunk senkihez, és ne maradjon mellettünk olyan élőlény, akit ne tudnánk bármikor otthagyni. Mondom, nem a boldogság útja, de egy megoldás. Másfelől közelítve, az iszlám tanítása szerint mindenért hálásnak kell lenni. Ha valakid meghal, hálát kell adnod, amiért ennyi ideig egymás mellett lehettetek. Ezzel a mentalitással a veszteség fájdalmas, de egyrészt nem előre éljük át, másrészt a feldolgozás is egy kicsivel egyszerűbb.

A legfontosabb talán a fejben túlélésben, biztosan tudni, hogy megcsinálod. Mindennél biztosabbnak lenni, hogy bár körülötted minden elpusztult, neked sikerülni fog. Nem kell különlegesnek lenned, szebbnek, okosabbnak vagy tehetségesebbnek, csak tudd: te túléled. Ha segít, gondolj arra, neked ott kell lenned, mikor leteszik az új világ első építőköveit, és addig nem halhatsz meg. Egyébként pedig megjegyzem, ez utóbbi igaz: legyél ott, mikor letesszük a köveket. Mindenkit várunk. 

A bejegyzés trackback címe:

https://igykeszulj.blog.hu/api/trackback/id/tr692839984

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asidotus 2011.05.01. 18:20:09

Egyszer írtam egy regényt, (amit nem tudtam befejezni, mert nincs rá ötletem), az pont erről szól, amiről ez a blog is.
Ami miatt nem vagyok elégedett a saját művemmel az az, amikor a közepén rájönnek a szereplők, hogy kb. vége a világnak, azt nem tudtam érzékletesen visszadnom. Az ő helyükben én szerintem feladtam volna.

Calibaan 2011.05.02. 13:58:36

@Nűnű: Adj nekik célt, vagy az egyik karakternek túl makacsnak kell lennie, hogy feladja. Az első lehet konkrét, mondjuk egy hely vagy tárgy megkeresése, vagy elvont, egy hitbéli cél. Vagy, ha a teljes pusztulás leírása a célod, akkor nem kell semmi, csak írd meg, hogyan adták fel és mi lett a történetük vége.
süti beállítások módosítása