Ma kirobbant Kínával a kereskedelmi háború. Trump bevezetett 35 milliárd dollárnyi termékre vámot, cserébe Kína is megtette ugyanezt. Előtte voltak az acélvámok, utána padig ki tudja mik jönnek még. Ez pedig rosszul néz ki. Legalábbis az én elméletem alapján, miszerint a világháború elleni gyógyszer a világkereskedelem. Ha pedig valaki, például a világ legnagyobb gazdaságának narancsszínű ura ezt picsánrúgja, akkor az országokat, vagy szebben foglamazva a nemzeteket összekötő legfontosabb szál elpattan. 

Innen a többi lépés, amit szintén a narancsszínű nemzetiek szeretnek meglépni, sincs olyan nagyon messze. Elmondhatják, hogy létezik a mi és ők világ, és mi jobbak vagyunk, mint ők. A saját sajtó hírei is ezt erősítik, a kerítésen túl ellenségek vannak, akik ártanak nekünk, most kereskedelmileg, aztán idejönnek és elveszik a Dolgokat, aztán, ha már itt vannak, fel is robbantják azokat és megerőszakolják aranyhalainkat. Oda, a kerítésen túlra nem megyünk, és ako onnan jött, az gyanús. Talán nem is ember, hanem valami más, nálunk alacsonyabbrendű élőlény, nem csak félni, gyűlölni lehet, hanem elpusztítani is. 

Ezt az ideológiát már párszol láttuk lefolyni a történelem csatornáján, de hála a közoktatás hiányosságainak a világ 95%-ában még nem elégszer. Nagyon, de nagyon kevesen értik, miért gond, ha bezárkóznak a nemzetek és miért gond, ha gyanakszanak egymásra. Miért gond, ha azt mondja a hatalom, hogy a más biztosan gyanús és bajt okoz. Miért gond, ha nem utazunk távolabbra, mint a közeli nagyváros, ha nem beszélünk idegen nyelvet és csak egy forrásból tájékozódunk. És ezeket a bajokat mindig jön valaki aki kihasználja, mert hatalmat akar, pénzt, esetleg csak megmutatni az apjának, igenis ő is vinni tudja valamire.

Eddig a depis szakasz, és most egy gondolatkísérlet melynek mottója: a remény hal meg utoljára. Figyelem, összeesküvéselméletre érzékenyek kapcsoljanak el!

Szóval, itt ez a Trump karakter. Ez egy fasz, ne kerteljünk, ostoba, mint egy gomba kalapja és világlátása, mint a kád alján a csúszásgátlónak. De... Mi van, ha okkal van ott? És ez az ok az, hogy az usa tényleg felszívta magát a kínai ipari , katonai és polgári kémkedésen, a német autóimporton és ezer más szirszaron, de tárgyalással, vagyis szép szóval nem tudtak semmit elérni? Most odaengedték a gombokhoz ezt a figurát, négy évig borogasson asztalt, rúgjon fel szerződéseket, puhítsa az amerikai soft powert (pláne olyan helyszíneken, amelyek amúgy is forró krumplik voltak), szóljon be a NATO-szövetségeseknek, és majd négy év múlva, ha már mindenki fel van paprikázva rendesen, jön egy kompromisszumkész elnök, akivel újra lehet tárgyalni mindent. Aki jobb lesz, mint ami most van, és a kereskedelmen alapuló nyugis világrendért a partnerek többet engednek majd neki. 

Viszont lenne borús verzió is, kettő is kapásból. Az első, Occam szerint legvalószínűbb az lenne, hogy a jelen USA vezetés egyszerűen képtelen középtávra tervezni bármit is, és vagdalkoznak össze-vissza, Trump pedig nem tud akkora baromságot kitalálni, amit ne lehetne megcsinálni. Jó, mondjuk Venezuelát nem rohanták le, de ahogy olvasni, ennek nem volt sok híja. A második borús verzió szerint akik eddig a kereskedelmen gazdagodtak, most háborún akarnak, mert ott már nagyobb a haszon. Ezért addig pénzelték Trumpot, a pszichológiailag tökéletesen alkalmatlant, amíg bejutott a helyére, a káoszteremtés nappalijába.

Jobb napjaimon szeretek hinni az első verzióban, és ti?

Drága olvasóim, arra gondoltam, igy közeledve december végéhez, hogy áttekinteném melyik hagy hit hogy is áll a világ végéhez, mit mikorra mondanak, mire kell figyelni, miként érdemes készülni, esetleg ha valamit felismerünk magunk körül, mennyire kapkodjunk bölcsességért különböző szent könyvek után esetleg érdemes-e valamilyen csoporthoz csatlakozni.

Először is, a szó, az eszkatológia két görög szóból lett összerakva, az első fele az eszkhata, azaz magyarul utolsó, végső, a másik fele a logosz, azaz tudomány, valaminek a tudománya tehát együtt a végső eseményeg tudományáról van szó. Már persze a tudomány kifejezést itt a helyén kell kezelni,egyrészt mert mégiscsak a vallás a téma, másrészt még azon belül is a jövendőmondás, ami azért még ott is kényes kérdés.

A koncepció nem lesz bonyolult, utánanézek, melyik vallás mit mond az előzetes jelekről, mi lesz a lefolyása a dolognak és mi a célja, mert a legtöbb esetben van, erre azért ügyeltek a szerzők. Bemelegítésnek jöjjön pár kisebb, talán kevéssé ismert elképzelés, utána sorra veszem a komolyabban, nagyobb infrastruktúrával és költségvetéssel kidolgozottakat is.

Legyen az első a Wicca, és gyorsan essünk is túl rajta, ők nem foglalkoznak ilyenekkel. Szerintük az életnek az életről kell szólnia, nem a halál várásáról, úgyhogy ha a Nap összroskad, majd visszatérnek a kérdésre. Megjegyzem, ez egy jó hozzáállás, még ha ettől a blogtól idegen is.

A taoizmus is hasonlóképpen áll a dologhoz, de nekik van egy jó idézetük is hozzá Lao-Ce szájából: ami a hernyónak a vég, azt a világ pillangónak nevezi. Szerintük, ha eljön a világ vége, akkor eljön, el kell fogadni, lehunyni a szemünket, és ha van rá idő, lefeküdni a földre. De ez pont akkor fog bekövetkeznie, amikor kell, se előbb, se később. Addig is felejtsünk el mindent és ismerjük meg jobban a Semmit, ahonnan minden jön.

Az egyiptomiak kicsit elnagyolták a kérdést, az írásaikban nem részletezik, mert egy elkerülendő dologként hivatkoznak rá. Viszont azt is leírják, hogy sok-sok megújulás után el fog érkezni a vég, amikor minden visszaáll saját ősi mivoltába a káosz viszeiben és minden véget ér, csak a Teremtő és Ozirisz maradnak meg. De, mivel minden meglesz ugyanúgy, mint az előző teremtésnél, a világot újra lehet teremteni.

A hopi indiánok gondoltak a világvégére, jövendölésekben gondolkoztak, kilenc jelet állítottak sorrendbe, és arra jutottak, hogy ha mindegyik beteljesül, akkor jön egy pusztulási hullám, ami a megtisztuláshoz vezet, amivel belépünk az ötödik világ korszakába. A jelek, csak tanulságként: 1. eljön a fehér ember és elveszi a földjüket és villámmal támad - megvolt; 2. a földjeikre hangokkal teli forgó kerekek jönnek - ez is megvolt, mikor a fehérek beköltöztek családostul a kocsikaravánokkal; 3. egy különös lény, olyan, mint a bölény, csak nagyobb szarvakkal, elfoglalja a földjeiket - ezek szerintük a marhák voltak; 4. vaskígyók keresztezik majd a földeket; 5. egy óriási pók hálózza majd be a földet; 6. kőfolyók lepik el a földet; 7. hallani fogunk egy tengerről, ami feketévé vált és meghaltak az élőlények emiatt; 8. ifjak mennek a természeti népekhez, hogy tőlük tanuljanak; 9. egy égi lakhely hatalmas zajjal lezuhan, kék csillagnak fog látszani és a hopi szertartások véget érnek. Ennyi, és ezek után már csak a pusztulás és újrakezdés jön. Ezekbe azért már bele lehet látni dolgokat, igaz?

Kifakadós írás jön, kéretik öveket becsatolni, kapaszkodni, és vita esetén kommentelni.

Elképesztő, mennyien fenik a kaszát. Nem csak Magyarországon, az egész világon. Gyakorlatilag tele van az internet azzal, hogy mostmár kellene egy jó kis világégés, egy gigantikus háború, letisztulna minden, kevesebben lennénk, juhé, de klassz lenne. Egyszerűen képtelen vagyok megérteni ezt a véleményt. Az egy dolog, hogy az USA polgárai, akik a háborút a híradóból ismerik, ezt mondják, az ő utcáikon soha nem lőtték katonák egymást vagy a civileket, de itt, Európában ezt mondani, tényleg megáll a józan ész. Nem is csak a két világháborúra gondolok, de nincs 15 éve, hogy véget ért a délszláv válság, de máris mintha mindenki elfelejtette volna milyen is volt az.

De komolyan, aki leírja ezt az elképzelését, annak a háború mintha valami romantikus idea lenne, nem pedig, a nem is régi déli háborúra emlékezve, templomtornyokból civilekre leadott orvlövések, hangtalanul összeroskadó emberek, akik bevásárolni indultak a családjuknak vagy iskolába, dolgozni, sportolni. Tényleg senki nem olvassa a szíriai eseményeket, ahol tankokkal lövik a lakóházakat? Vagy az afrikai híreket, ahol elvadult szabadcsapatok mészárolnak le falvakat, megkínozva a lakóikat csak, mert megtehetik a gyenge államhatalom miatt?

És aki szerint ez kellene, hogy végre megszabadulhasson a ... népcsoporttól, az tényleg úgy gondolja, itt meg is áll a dolog? Odamenne sokadmagával a megfelelő házhoz, kirángatja a lakókat és mint a macska az egérrel, kicsit játszik vele, utána közvetlen közelről agyonlövi őket, utána hazamegy és ennyi? Nem gondolja, hogy ez után nem sokkal valaki az ő fejére is ráteszi a cimkét, hogy be lehet menni a házába és a gyerekei előtt agyonverni?

Vagy esetleg, ahogy mások kifejtik, így kellene megszabadulni a bankároktól, hülyéktől, bal- vagy jobboldaliaktól? Ki és hol fogja meghúzni a határt? Az első példánál maradva, elég, ha bankban tartja valaki a pénzét, vagy ott is kell dolgoznia az ítélethez? Lehet mondjuk takarító vagy bérszámfejtő is, vagy csak a brókerek a bűnösök? Ha nekiállnak hülyéket irtani, mennyire kell hülyének lenni, hogy menjen valaki a temetőbe? Esetleg ki kell majd tölteni egy raj fegyveres közt egy gyors iq és műveltségi tesztet? A politikai nézetekbe inkább bele sem kezdek, att ahány ember, annyiféle hozzáállás, a legtöbben innen-onnan összecsipegetik a nézeteiket, ha már valamilyen skatulyába be kell illeszteni őket.

Eredetileg akartam képeket is betenni, de inkább nem, nem akarok tunkolást, pont az ellenkezője lenne a fontos. Aki kíváncsi a sok kifolyt belű és letépett végtagú áldozatra, megtalálja a google megfelelő használatával, bár jobb lenne, ha elolvasná legalább a megfelelő wikipedia bejegyzéseket: háború, népirtás, polgárháború, vagy egyszerűen Kambodzsa történelmét a Vörös Khmer idejében.

Komolyan, emberek, két világháborút fizettünk már meg, itt, a küszöbünkön, és nem volt elég. Ha valakinek nem lenne tiszta még, miért öntik a pénzt értelmetlenül Görögországba, akkor elárulom, azért, mert nem akarnak egy harmadikat. Ezen el lehetne gondolkozni.

T. S. Eliot mondta ezt, és nem volt egy ostoba kijelentés. A világnak, vagy a civilizációnak nem csak rövid pár hónapos esetleg éves vége lehet, de akár több évtizedes agónia is vezethet odáig. A napokban hallottam valamit, ami olvasásra kényszerített, és nagyon érdekes dolgokat találtam.

A téma a meddőség volt. Szerintem sokan nem tudják, mert gyakorlatilag sehol nem lehet találkozni vele, de a WHO már járványként kezeli a meddőség felfutását, és a kutatások középpontjába egyre inkább a férfiakat állítják. A vizsgálatok aggasztó képet mutatnak, hogy egy szép közhelyet is elpuffantsak: az elmúlt húsz évben felére esett vissza a férfiak spermiumszáma, és ami megmaradt, annak is romlik a minősége. Nem is kicsit: a WHO jelenleg a húsz évvel ezelőtti elvárásnak a harmadán tartja a termékeny mennyiség  határszámát, és ennek a mennyiségnek is elég, ha 30%-a egészséges (nem csak mozgékony, tényleg egészséges).

A meddőség témájban természetesen élen járnak az úgynevezett fejlett országok, de, bár más okból, a fejlődők sem állnak jobban. Előbbiekben a környezeti és életmódbeli okok a legfontosabbak, úgy mint elhízás, vegyi anyagok (különösen a bisphenol-A lett mostanában gyanús), késői gyerekvállalás, vagy egyáltalán a gyerekválallás tudatos elutasítása (ennek aránya Németországban a legnagyobb, 40%). A fejlődő országokban a legnagyobb gond a fiúgyerek előtérbe hozása, ami az egyre könnyebben megvalósítható abortusszal karöltve demográfiai katasztófát fog előidézni még bőven a mi életünkben. Kínában például a nemek aránya egyes területeken 130 férfra 100 nő. Nem olyan vicces, ha belegondolunk.

Még egy ok, csak erre fogékonyaknak: mivel a kutatások még nem találtak egyértelmű okot a növekvő terméketlenségre férfiaknál, megszületett egy új elmélet, miszerint semmi másnak nem vagyunk a tanúi, csak a természet teszi a dolgát, azaz az emberiség egyszerűen túlszaporodott és a bioszféra egyensúlyba akar kerülni. De ez már elvezet a Gaia-elmélethez, úgyhogy csak a teljesség kedvéért említettem meg. Mondjuk annyit még érdemes tudni, hogy ugyanez a természet volt az, amelyik a világháborúk után "kipótolta" az elveszett férfiakat, és sok évig több fiúgyerek született, mint lány.

Azt hiszem, a fentiek magukért beszélnek. Tudom, sokakat zavarnak a gyerekek, de talán még őket is jobban zavarná, ha egy láthatóan kihalásra ítélt fajhoz tartoznának, ahol bármit lehet, mert a holnara egyáltalán nem kell gondolni, semminek sincs tétje, mert a történet lezárul, és amit az emberiség megalkotott, már senkit nem fog érdekelni. Tisztára, mint "Az ember gyermeké"-ben.

Klasszul alakulnak a dolgok a maja naptár hívei számára a Közel-Keleten. Kezdődött az egész az úgynevezett arab tavasszal, ami persze válasz volt hosszú évek puha vagy kemény diktatúrájára, legalábbis politikailag. Amiért az istenadta nép ott igazából bepöccent, arról kevesebbet lehetett olvasni: két év alatt átlagosan bő 50%-kal mentek feljebb az élelmiszerárak, és ez, érthetően, sokaknak nem tetszett. Kitörtek a forradalmak, több-kevesebb sikerrel le is zajlottak, és amiért igazából ez a bejegyzés megszületett, az egy ország, ami jelenleg a kevesebb sikerrel kategóriába esik.

Szíriában elég nagy a baj, azt gondolom, ennyit nyugodtan kijelenthetünk. Egyrészt az uralkodó rezsim úgy véli, a lázadók rákos sejtek és nincs olyan drasztikus műtét, amit ne lehetne vállalni a betegségtől való megszabadulásért, úgyhogy gondolkodás nélkül irtják ki a szíreket, felnőtteket, gyerekeket, férfiakat, nőket, és kínozzák őket, a jeletnések szerint tízezerszám. Ez még, bármennyire is sajnálatos kijelenteni, belügy, és ahogy Orbán Viktor is szokta mondani, senkinek semmi köze hozzá. Amiért viszont lehet izgulni, az az úgynevezett nagyok beszállása a játékba. Egyik oldalon a saját magát világ rendőrének kikiáltott USA és tágabb hazánk, az EU, vagyis jelen esetben a NATO áll és követeli a polgárháború leállítását (mielőtt valaki zsidózni kezdene, az Arab Liga is ezt szeretné), a másik oldalon viszont ott áll Oroszország és Kína, akik szerint nincs itt semmi látnivaló, az ENSZ és a NATO pedig oszoljon. Megjegyzem, azért, mert az utolsó oroszbarát rezsim van Szíriában, és elég jól fogynak a az orosz és kínai fegyverek is.

Ez eddig még csak acsarkodás, de még két dologról érdemes tudni. Szíriában lassan megkezdődik egy hadgyakorlat, méghozzá a legnagyobb, ami volt eddig a térségben: közös szír, iráni, orosz és kínai, 90.000 katonával, 400 repülővel és 900 tankkal. Mindeközben a szír légvédelem lelőtt egy török gépet, amiről nemzetközileg úgy vélik, a szír ellenállásnak kémkedett, a törökök szerint csak eltévedt, és már elhagyta az idegen légteret, mikor leszedték, a szír vezetés pedig nem győz sajnálkozni, és sűrűn emlegeti, hogy nem készülnek semmire, de a törökök már csapatokat vonnak össze és mintha készülődnének. Törökoszág pedig a szövetségese a... na ugye.

Ha mindez nem lenne elég, Irán is egyre hevesebben rázza a pofonfát: minap fejeződött be egy háromnapos hadgyakorlat, aminek keretében rakétákat teszteltek, 300km hatótávval. Az amerikai tengeri hadigépezet egy szexis darabja a határoktól 200km-re várja, mikor akarja Irán lezárni a Hormuzi-szorost válaszul az olajembargóra. A hivatalos kommunikáció szerint az iráni sereg felsorakozott válaszolni az ellenséges agresszióra.

Ha egy önellátó Marskolónián lennék, azt mondanám, izgalmas. Így inkább csak aggasztó...

A hétvégén meg kellett szerelnem a bicajomat. Semmi rettenetes probléma, kicsit leolajoztam, állítottam a váltón, fékeken, kormányon, azaz apróságok. Mivel nem voltam mindenben biztos, hogy csináljam, leültem az internet elé, kikerestem egy leírást és az alapján megoldottam. Viszont, amíg a kezeimet koszoltam, szöget ütött a fejembe, hogy internet nélkül el kellett volna mennem egy könyvesboltba, megvenni, átolvasni, és úgy megcsinálni, esetleg, alternatív megoldásként saját kútfőből kiismerni ezt az amúgy tényleg nem komplikált gépezetet. Viszont, mi van, ha könyvesbolt sincs? És nincs kit megkérdezni, de a javítás égetően szükséges?

És itt jutott eszembe az összeomlás könyve. Persze előbb hangzatosabb címeket találtam ki neki, apokalipszis bibliája, hogy csak egyet említsek, de a lényegen ez nem változtat. Beszereztem egy füzetet, ahová felírok mindent, amit tudni érdemes, méghozzá a saját kezemmel, golyóstollal, amennyire csak lehet, olvashatóan. Füzetbe írom, hogy egy helyen legyen, rendszerezem, hogy könnyebben előkereshető legyen, kézzel írom, mert azalatt is tanulom (ugye a normális tanár is kettest ad annak, aki legalább puskát írt, mert azalatt is tanult), és golyóstollal, hogy tovább megmaradjon. Régesrégi jegyzeteim máig olvashatóak, a kinyomtatott és fénymásolt lapok közül alig valamennyi.

A következő fejezetekre gondoltam, biztos van, amit kihagytam, ezek az első ötletek. :
- vadászat, halászat, állattartás, halakat is beleértve
- növények, bogyóik és gombák felismerése, begyűjtés, termesztés, gyógynövények is
- ételek-italok előállítása: kenyérsütés, kolbászkészítés, pálinka és sörfőzés
- szennyezett és sós víz tisztítása
- fegyverek és hozzájuk való lőszerek készítése és karbantartásuk
- áramfejlesztés
- építéshez kőműves és ácsismeretek
- szabás, varrás, kötés ruhajavításhoz, cipőjavítás
- könnyebb vagy komolyabb sebek ellátása, természetes gyógymódok és gyógyszerek
- egyszerűbb gépek karbantartása, mint például a fent említett bicajé
- kommunikációhoz morze-jelek, egyszerű rádió felépítése, használata
- tisztítószerek készítése, mint mondjuk szappan, hamulúg
- fémek azonosítása, feldolgozása

Amiért még érdemes mindent felírni, az a memóriánk maga: egy összeomlás első pár hónapjában kissebb gondunk is nagyobb lesz, mint az ismeretek fejben tartása. Nem várható el reálisan, hogy mialatt az életünkért küzdünk, nem felejtünk el semmit, de így megvan az esélyünk az újrakezdésre. Még egy előny, hogy a tudást így könnyebben adhatjuk tovább a közösségen belül, vagy, ha esetleg nekünk nem sikerülne túlélni, akiket hátrahagyunk, tovább tudják folytatni nélkülünk is.

A legfontosabb, hogy a fertőzés már bizonyítottan jelen van nem csan Németországban, hanem Svédországban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában, Svájcban és Dániában. Még nem jelentettek megbetegedést, de felmerülhet a gyanú Csehországban, Luxemburgban és Magyarországon is, ugyanis ide is szállítottak a spanyol zöldségekből.

Azokban az új országokban, ahol vannak megbetegedések, bizonyíthatóan németországi utazások következtében jelent meg, de járványról még hivatalosan nincs szó, csak annak kockázatáról. Ide kívánkozik egy kis kitérő: a járvány kimondásának komoly szabályai vannak, mert szigorú protokollokat kell betartani, ha kimondják, és ezt a költséget és pánikot minden hatalom szivesen elkerüli. Egyébként százalékokról beszélünk, a népesség arányában, és a betegségtől függően, a súlyosságot a járványtan nem veszi figyelembe.

De vissza a témához. Már több, mint 1000 (a hétvégén csak Hamburgban lett 467 új fertőzés) beteget kezelnek a fent felsorolt országokban az e. coli által okozott betegségekkel, az EHEC-kel és a HUS-sel.  Ez utóbbi veszélyesebb, mert a hasmenéses gyomorfájásos szimptómákon kívül még veseelégtelenséget is okoz. Eddig 10 halálos áldozat van, de ez mindenképpen emelkedni fog. Jelenlegi állás szerint legveszélyeztetettebbek a fiatal nők.

A tájékoztatás szerint a spanyol Frunet termékeivel kell vigyázni, illetve még további elemzéseket végeznek Andalúzia tartományból érkezett zöldségekre, úgy tűnik, ez a szennyezés forrása, de még tovább kutatnak, hogy teljes biztonsággal megtalálják a forrást. Németországban felszólították az embereket, hogy ne egyenek kígyóuborkát, paradicsomot, fejes, vagy bármilyen leveles salátát. Levetették  polcról még a padlizsánt is.

És mindenkit megint nagyon kérek, hogy vigyázzon magára. Higiénia, megválasztott ételek, ez jelen pillanatban elég, viszont ha erős hasfájást érzünk és megindul egy véres hasmenés, azonnal, tényleg azonnal irány az orvos. Nagyon fontos, hogy szem előtt tartsa mindenki, hogy a fertőzés megállítása nem csak az orvosok kezében van, hanem mindenkiében. Minél inkább figyelünk mi magunkra, annál hamarabb leáll a továbbfertőződés. Azt hiszem, ez mindannyiunk érdeke.

Még egy kellemetlen megjegyzés: én nem bízom a magyar politikában, színtől függetlenül. Ez azért tartozik ide, mert ami sajtóbejelentés eljut az emberekig, az már nagyon komoly előszűrésen megy keresztül, és nem tartom lehetetlennek, hogy nemsokára kijön egy nyilatkozat, ami szerint Magyarországra nem jutott fertőzött termék, és senki nincs veszélyben. Most megnéztem, és a két legnagyobb magyar híroldal nyitóoldalán szinte csak belpolitika van, Németországból a legfontosabb az atomerőművek kérdése. A magyar tömegtájékoztatás a csernobili események óta nem sokat fejlődött. 

Körülbelül két héttel ezelőtt (és pár nappal a végszó megjelenése után, érdekes módon) Németország északi részén megjelent egy baktérium, véres hasmenéssel. Jelenleg több, mint 700 esetben biztos, vagy erősen feltételezhető a baktérum jelenléte, naponta tucatnyian kapják meg, és minden szakértő biztos abban, hogy az eddigi hét haláleset töbszöröződni fog.

Végére értem a témáknak, amiket le akartam írni. Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, hogy meghallgatta a gondolataimat, külön köszönöm a hozzászólóknak a véleményüket és ötleteiket. Remélem, sikerült egy áttekintést adnom arról, ami szerintem előttünk áll, és hogyan tudunk rá a legjobban felkészülni. 

Pár gondolatom maradt még, igazából egyszerű tanácsok. Leghamarabb fejben kezdjünk el felkészülni, legyünk makacsak, körültekintőek és nyugodtak. Ha tudjuk, hogy túléljük, a nehézségek legnagyobb része leküzdhető.

Lassan kezdjünk el felhalmozni, és ezzel párhuzamosan tanulni a korábban felsorolt témákat. Nagyapám mondta mindig, és ebben a helyzetben fokozottan igaz: tudás embernek kárára még nem vált.

Viszont ne betegedjünk bele a tudatba, ami ránk vár. Éljünk addig is teljes életet, ameddig a háború el nem kezdődik. Ne vessünk el és ne tagadjunk meg semmit magunktól, mert talán soha nem lesz alkalmunk rá többet. És ne tagadjuk meg senkitől a szeretetünket.

Kívánok tehát mindenkinek minden jót, és találkozunk utána, mikor újrakezdjük a kereskedelmet!

Nagyon provokatív részhez érkeztem, de nem tudom nem leírni, amit ezzel kapcsolatban gondolok. A világ mostani berendezkedése igencsak visszás, és akkor még finoman fogalmaztam: demokráciák, ahol láthatatlan érdekcsoportok irányítanak, és jobb-rosszabb diktatúrák, a sor legvégén pedig irányítatlan országok, ahol mindent meg lehet tenni, és meg is teszik.

Már több helyen is olvastam, hogy a kutatások szintje és színvonala nagyjából az 1600-as évekét éri el. Nekem is feltűnt, hogy egyre több hír van az úgynevezett brit tudósokról, azaz a teljességgel haszontalan felfedezésekről, és kevés nagy horderejű kutatás van, ami lényeges változást hozhatna.

Bár amiket eddig írtam, erről egyáltalán nem szóltak, de van remény. Illetve kicsit átfogalmaznám: létezhet remény, mindazt elkerülni, ami ma számomra teljes bizonyossággal be fog következni. Az elkerüléshez azonban komoly és gyökeres változások kellenének, leginkább a mi hozzáállásunkban.

Minden más, ami nem étel és nem higiénia, de igencsak szükségünk lesz rá. A sok bizbasz, nyavaja és herkentyű, meg azok a dolgok, amiket csak apáik raktak oda előző este nyolc körül.

Ép testben ép lélek, tartja a mondás, joggal: ha betegek vagyunk, biztosan nem lesz a kedvünk sem jó, és ezek külön-külön sem segítik a túlélést. Semmelweis óta tudjuk, hogy a higiénia az első fokozata a betegségek elleni küzdelemnek, így érdemes itt is felhalmozni.

Ezekben a posztokban sorra veszem, amit szerintem felhalmozni érdemes. Elkezdem az enni- és innivalókkal, aztán sorban jön a többi.

Gondolkoztam egy darabig, Göndör javaslata alapján kell-e írnom a hedeg fegyverekről, azaz azokról, amik nem használnak tüzet vagy robbanást. Máshol már elejtettem már pár gondolatot ezekkel kapcsolatban, ám valóban nem ártana egy összefoglalás, mert rengeteg szempontból hasznosak és megkerülhetetlenek lesznek. Köszönöm az ötletet!

Hasonlóan az idegen invázióhoz, ennek esélyei is megjósolhatatlanok. Illetve annyi biztos, hogy egy napon el fogja trafálni szép bolygónkat valami, de hogy mikor, hogyan és mekkora, ezek mind-mind kérdések. És egyikre sem mindegy a válasz.

A játékok az ember legjobb barátai. Nem csak a gyerekekéi, a felnőtteké is, ha más nem is, a milliárdos társasjáték, számítógépes játék és szexiparág ezt bizonyítja. Sajnos a pusztulás után ezekból nem sok fog megmaradni, legalábbis nem épségben, és újak egészen biztosan nem fognak készülni. De ez így nem jó, és a megoldás a mi kezünkben van.

Közhely: a túlélés fejben dől el. Tényleg közhely, de mint a közhelyek majdnem mindegyike, igaz: a legjobb felszerelés, a legjobb hely és legjobb lehetőségek sem érnek hajítófát sem, ha fejben feladjuk.

Mindenféle ketyegő, zizegő és villogó dolog van körülöttünk, ami méri az időt kisebb vagy nagyobb távlatokban. A milliszekundumtól az milleniumig mindent mérünk, és egyre fontosabb alkalmazkodnunk az időhöz. Találkozók, előadások, randevúk, évfordulók, mind, mind az időhöz és annak méréséhez kapcsolódnak.

Valahol a lelkünk mélyén mind várjuk a pillanatot, amikor az égbolton egyszercsak megjelenik az űrhajó, és orrára pöccinthetünk a kétkedőknek, hogy megmondtuk. Ott lebeg majd méltóságteljesen, nem lesz senki, aki letagadhatná, és nyilvánvalóan nem lesz se meteorológiai léggömb, se gázfelhő, amely megrekedt egy termikus zsebben és visszaverte a Vénusz fényét. Aztán, mikor mindenki lóbálja a szivacskezet vagy a "szevasztok!"-táblát, jön a halálsugár és a pusztító csészealjak.

Nagyon provokatív leszek ezzel a témával, tudom, de vállalom, mert igenis nagyon fontos erről beszélni. Ennek alátámasztására álljon itt egy ókori római idézet, sajnos elfelejtettem, ki mondta, és szinte biztosan nem emlékszem rá szó szerint: "Kell egy vallás, amiről a tudatlanok úgy vélik, igaz, a filozófusok vitatkozhatnak rajta, a kormányzó pedig tudja, hogy hasznos."

Ezt bátran el is hihetjük, különösen, ha megnézzük a vallások kialakulását. Először is voltak ismeretlen jelenségek, és az emberi elme mindenre magyarázatot keres. Amíg a természettudományok analitikus gondolkodásmódja és eszköztára nem állt rendelkezésre, addig kézenfekvő magyarázat volt a természetfelettit hívni magyarázatként. Azóta történt egy és más, tágultak a megmagyarázott jelenségek köre, ám egyrészt korántsem teljes, másrészt sokan nem fogadják el a tudomány magyarázatát illetve megközelítését.

Tehát kezdetben valának a jelenségek, és azok magyarázata, utána pedig őseink megpróbálták újra előidézni a jelenségeket, de nem ismerték a hatásmechanizmust, így rituálé lett belőle. A másik oldalról pedig magyarázatot akartak, miért rosszabb a termés vagy a vadászat az egyik alkalommal, és miért jó a másik alkalommal, majd arra a következtetésre jutottak, az isteneket ki kell időnként engesztelni, így ismét rituálékat alkottak.

És megérkeztünk a lényeghez, a rituálékhoz. Mindenhez rendelhetünk egy apróságot, kis mozdulatsort, nevezhetjük áldásnak, imának, kádisnak, mindegy, a lényeg, hogy legyen. Aztán kell egy ember, aki megmondja, mikor kell ezeket a rituálékat végrehajtani, mikor kell együtt végrehajtani, és hogyan. Nevezzük ezt az embert papnak, imámnak, sámánnak, mindegy, a lényeg, hogy legyen. A közös rituálékat nevezzük misének, istentiszteletnek vagy meditációnak, ez is mindegy, csak legyen. Kelleni fog egy írás, amiben morális parancsokat, természeti megfigyeléseket jegyezhetünk fel, valamint rögzíthetjük benne a rítusokat és szokásokat. Legyen ez a könyv szent.

A rituálék keretbe foglalhatják a napot, az évszakokat és az éveket. Ünnepeket lehet köréjük szervezni, amik határozott rendben ismétlődnek, lehet várni őket és készülni rájuk. Rengeteg mindent megmagyarázhatunk vele, ameddig nem állnak rendelkezésre tudományos módszerek, és az emberek jobban tudnak a napi munkára figyelni. Nagyon erős közösséget lehet vele kovácsolni, akár nagyobb, lazán összefüggő területen is, ennek se becsüljük le a jelentőségét.

A legfontosabbat a végére hagytam. Mire bármilyen közösségről, illetve annak megszervezéséről szó lehet, a maroknyi megmaradt ember elképzelhetetlen szenvedéseken és borzalmakon ment keresztül, nagyon sok mindent elveszített, és amire szükségük lesz, az a remény. Pontosan ezt adhatjuk meg nekik a vallással. Ne mulasszuk el.

Kiveséztem tehát a húshoz jutást, de másnak is kerülnie kell az asztalunkra, talán ezzel is kellett volna kezdenem, a növényekkel. Itt is vannak körülmények, amiknek kényszerítő erejük van, és döntések, amiket meg kell hoznunk.

Ha a vadászat bonyolultnak tűnt, akkor ez talán még inkább az lesz. Előbbi esetben nem csak a magunk igényei számítanak, hanem az állatainké is, tehát nem várhatjuk meg, amíg fogyni kezd a hús és akkor elmegyünk ismét, hanem komoly, mindennapi munka vár ránk. Még egy fontos tudnivaló: amit az állatok esznek és isznak meg, azt a mi szánktól kell elvenni.

Amennyiben a fehérje, azaz protein szükségletünkhöz a legnagyobb nehézségek közepette is ragaszkodunk, márpedig miért ne tennénk, két utunk van: vadászat vagy állattartás. Persze ez a mondat két axiómát is tartalmaz: vannak még megehető állatok, mi pedig nem lettünk kannibálok. Ettől a két esettől eltekintek, első esetben pár hét alatt simán kipusztulunk, másodikban már inkább a kipusztulást kívánjuk. Most a vadászatról írok.